HTML

Címke feed

    Nincs megjeleníthető elem.

kiazöldbe

Szent Őrülteknek és fotelninjáknak túrázásról, futásról, erdőről, mezőről, egyesszám első személyben.

Friss topikok

Egy álom első lépései

Felkészülés, tervek, logisztika

2013.07.24. 14:30 :: greenpioneer

Sokszor emlegettem már a Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatot. Nem tudom miért, biztos a főcímzenének is köze volt hozzá, de már gyerekként is tetszett. Később, felnőtt fejjel pedig felfedeztem az újabb és újabb értékeit is. Persze, elsősorban a természeti képek, tájak nyűgöztek le, figyeltem, hogy hol mit érdemes felkeresni, majd később a felismerés öröme, amikor olyan helyeket mutattak be, amiket már én is megjártam.

A gondolat, hogy milyen lehet kiszakadni a pesti rohanásból és heteket, hónapokat gyaloglással, természetjárással töltsek újra és újra álmodozásba vitt, de ezen túl sosem jutottam. "De jó lenne.." Persze tudjuk, hogy teli a padlás mindenkinél az ilyen kezdetű mondatokkal, vágyakkal. 

34 éves vagyok. Egy keveset már éltem és láttam, épp erőm teljében, jó kondiban, némi túrázós rutinnal a hátam mögött. Otthon nem vár 2 csillogó szemű kisgyermek, akik nagyon hiányolnának, ha eltűnök pár napra, nem érzem a nyomást, hogy a nyaralás csak Hurgada lehet egy hét all inclusive hetvenért és nem mozgat a fesztiválmocsok sem. Szóval nem kell semmi több, csak elég a tényeket egymás mellé rendezni és máris megvan az egyenlőségjel túloldala. Következzék a sorsbeteljesítés, kezdődjék a Kéktúra!

109_0629.jpg

Gyakorlati szempontok figyelembevételével, némi koordinációt követően 5 napban állapodtunk meg, ami kezdésnek jó, elég idő a zempléni szakaszra, alkalmas, hogy felmérjük miről is szól egy ilyen túra. Rám jellemző tervezéssel, gondossággal raktam össze az útitervet, menetrendet, logisztikát, szállást, felszerelés és élelmezési listát. E tekintetben lehetnék akár egy fázisceruzát mindig az ingzsebében hordó, fehér zoknis, szürke szandálos, középkorú villamosmérnök is, precizitásban nem volt hiány.

A terv röviden a következő volt. Csütörtök dél körül indulás Hollóházáról, hegymászás a Zemplén csúcsára a Nagy-Milicre, majd Füzérkomlóson alvás egy kis vendégházban. Második nap Vágáshuta a cél, sátrazás a falu környékén alkalmas forrás mellett. Harmadik nap Makkoshotyka, szállás a házi kosztos Vilma néninél, majd a negyedik, úgy nevezett nomád napon a hegység szívében, egy festői réten töltjük az estét. Az utolsó nap meg le Boldogkőváraljáig, majd átkelve a Hernádon, vonattal haza estére. A távok napi 17-23 kilométer közé voltak belőve, hogy a kevésbé edzett társak se érezzék teljesíthetetlennek.

A felszerelés magamhoz képest elég minimalizált volt, de persze nem eléggé.

20130718_014244.jpg

A saját cuccokon kívül a közös catering és logisztikai eszközpark elemei a konzervek, füstölt áru, hagyma, egy magas falú serpenyő, vágódeszka, kés, törlőkendő, pálinka, egy üveg bor, snack, édesség, valamint a sátor. Nagyjából ennyi.

Ezeket össze adva és hárommal elosztva ki is jött a fejenként 25 kg. OMG. Hogy ez mennyi valójában azt ki-ki számolja a saját mértékegységei alapján. A vállamon cipelve, nyári melegben, hegynek fel, vagy épp le, hát hogy is mondjam... Erősen újra kell gondolni a következő szakaszra. A napi szakaszok végén úgy éreztem magam, mint egy gyúrós gyerek a szteroidos hát-váll szériázás után, teljesen bedurrant csuklyás izmokkal.

109_0497.jpg

Visszatérve az útvonal tervezéséhez, ha kellő megszállottság és tökéletességre törekvés van a szervezőben akkor egy ilyen vállalkozás tervezése nem is olyan egyszerű dolog. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a túrát megelőző hetek estéi multimédiás információszerzéssel teltek. A forrásként szolgáló film ide vonatkozó részének újbóli megtekintése, kéktúra honlapok, beszámolók böngészése, táv és menetidő kalkuláció. Szintemelkedések ellenőrzése, alkalmas táborhelyek böngészése a térképen, majd netes infószerzés róla és így tovább. Ilyen és ehhez hasonló feladatok, melyek azért nem akkor áldozatot jelentenek, mint az a felsorolásból tűnhet, mivel erősen motivált vagyok a jó végeredményt illetően.

 109_0498.jpg

Csak, hogy egy konkrét példát mondjak, az utolsó estét a Zemplén szívében, szabadban terveztem tölteni. Az útvonal környékét böngészve a térképen megláttam egy rétet közel az úthoz, forrással a szélén. Jónak ígérkezett, utána olvastam és egyből nyert is a helyszín. Védett hegyi rét, különleges növényekkel, település, betonút a környéken sehol és a bónusz, hogy tavaly egy természetjáró látott egy farkast a mezőn. Hát kell ennél izgalmasabb kaland kis hazánkban?

Az étkezéssel kapcsolatban szintén alapos átgondolás volt indokolt a finom, nem túl műanyag, kevés alapanyagot igénylő, nem romlékony, könnyű, jól szállítható és kiadós attribútumok koordináta rendszerében. Szinte lehetetlen küldetés. A vége természetesen konzerv lett - hideg étkezéshez klasszik májasok, egyszeri meleg étkezéshez káposzta és bab - valamint egy magasabb falú serpenyő, ami könnyű és néhány feltétlenül szükséges alapanyag, úgy mint tarhonya, szalonna, kolbász, hagyma, só, bors és húskonzerv. Szegény túrázó ebből főz.

A szállásnál két éjszakát magánházaknál töltöttünk (Füzérkomlós, Makkoshotyka), kettőt pedig szabadban. Az előbbi nem túl bonyolult mutatvány, a neten hamar meg lehet találni az ideálisat. Az erdei alvásnál kellett némi szerencse is, mivel az első ilyen estére kinézett hely a valóságban tökéletesen alkalmatlan volt a táborozásra, így rögtönzéssel, némi segítséggel végül egy egész komfortos erdei pihenőhelyen táboroztunk. A kinti alváshoz szükséges sátor, derékalj, valamint hálózsák azért jelentős plusz terhet jelent. Ha valaki nem érzi feltétlenül a civilizációból való kiszakadás erős nyomását, akkor ezek akár el is hagyhatók és maradhat a faluban alvás. Ez gyakorlatilag simán kivitelezhető akár melyik szakaszon is járunk.

Végül az utazásról pár szóban. Odafelé autóval mentünk, amit Pálházán hagytunk. Pisti barátunk szombat reggel Vágáshutáról buszozott vissza oda és ment haza vele. A haza út ennél kalandosabb volt. Gondolom a keveset utazóknak is ismert információ a vidéki tömegközlekedés esetlegessége és merevsége. A Zemplén szívében megbújó kis falvakat érintő buszjáratok és vonat közlekedése még ehhez képest is ritka és igen gyér. A túra nyugati végpontján, Boldogkőváralja vasúti megállónál lévő pecsételő pont után még várt ránk úgy 6 kilométer, átkelés a Hernádon és rohanás a valamivel gyakoribb közlekedéssel megáldott 3-as úthoz, hogy elcsípjük az itteni vonatot. Miskolcon átszállás az IC-re, érkezés a Keletibe. Mindezt persze drágábban, mintha autóznánk. Csábító, ugye?

A következőkben jön az élményanyag, a túra szépségei és kínjai és rengeteg fotó.

Ha tetszett örülök, kedveld és kövess itt is: https://www.facebook.com/kiazoldbe

Szólj hozzá!

Címkék: felszerelés utazás szállás tervezés zemplén kéktúra csomagolás logisztika Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://kiazoldbe.blog.hu/api/trackback/id/tr455420478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása