Hazánk egyik legpatinásabb, méltán híres teljesítménytúrája és terepversenye a Mátrabérc. Idén 27. alkalommal indult útnak több, mint 2000 túrázó és 100-nál is több futó, az 55 kilométeren, 2800 méter szintet leküzdve. Tavaly, első alkalommal még túráztam és kicsit futottam, idén futva teljesítettem a versenyt, ami egyértelműen a kedvencek közé került. Ha még nem voltál, ha még nem láttad a lélegzetelállító panorámát, ha még nem győzted le az ország legnagyobb csúcsait, akkor jöjjön itt 10 érv, hogy jövőre te is ott légy.
1. Túrázni, szabadban futni jó
Szerencsére egyre többen gondolják, gondoljuk úgy, hogy az egészségünk, a sport és mozgás kedvéért érdemes sportcipőt húzni és legalább a Margitszigetig, Városligetig kimerészkedni a szabadban futni kicsit. Ha itt tartasz, már nagyon jó úton jársz, gyerünk tovább! Az erdő, a természet kínálta csodálatos környezet, a változatos táj és terep egyedülálló élményfaktort tesz hozzá a mozgás öröméhez, legyen az túra, vagy futás. És ha már elindulsz, akkor érdemes egy kis hétvégi kiruccanást tenni, a kintlét élményét az új tájak felfedezésével kombinálni.
2. Mert ez a Mátra
Egy üde zöld, virágos erdő mindenhol jó élmény. De elmerészkedni kicsit távolabb, vadregényesebb, hegyesebb vidéken sportolni azért minőségi különbség. Bár nem vagyunk Svájc, de még Szlovákia sem ami a magas hegységeket illeti, azért szerencsére nem teljesen sík az ország. A Mátra tényleg a legszebb hegységeink közé tartozik, embert próbáló csúcsokkal, lenyűgöző panorámával, változatos erdőséggel, tölgytől a fenyvesig. A túra első 20 kilométere gyakorlatilag a Kékes meghódításával telik, folyamatos, természetes küzdőpályával, az ország csúcsa nem adja könnyen magát. Figyelj, ez itt már nem a Normafa környéke! Sirokról még sötétben indulva, a hajnalodó tavaszi erdőben futsz, tudod és érzed, hogy a hegység lábától kell felküzdeni magad a csúcsig sok száz méternyi szintemelkedést bevállalva. Más a látvány, meredekebb a hegy, sokféle az erdő, végtelen a táj. Széles erdei utaktól a szintben kanyargó, egy nyomvonalnyi single track-en át a csúcsra vezető sziklás hegyoldalig minden adott, ami színessé teheti a távot. A jól megalkotott útvonal épp annyiszor villantja fel a TV torony és a csúcs látványát, hogy egy percre se feledd az első nagy célt a Kékestetőt a verseny alatt. És aztán így tovább, gerincutakon, déli és északi körpanorámákkal, valamint a ránk váró, majd később, a mögöttünk lévő útvonal távolba vesző látványával. Pazar!
3. Profizmus és hangulat
Egy ilyen nagy múltú versenyen elindulni többnyire hatalmas élmény. Az évről évre gyűlő szervezői tapasztalat, az egyre népszerűbb esemény és az ezzel megjelenő támogatók, szervező partnerek bekapcsolódása okán is professzionális a kivitelezés. A trail-en futottam, tehát futó ellátást és gondoskodást kaptam, ami megint igazán kényeztető volt. Egy versenyen indultam, amit nekem rendeztek, értem dolgoznak. Online regisztrálás, e-mailes infó, saját FB esemény frissülő tartalommal, alapos tájékoztató, segítőkész support a vonal túlsó oldalán. Majd a helyszínre érve rajtcsomag, benne szponzori ajándék energiazselével, egy palack mátrai borral, minden megy flottul, átgondoltan. Hangulatos a rajt és a verseny központ, jó terep az indulás előtti akklimatizációra. Nem kell félned, hogy eltévedsz, elveszel az erdőben, útközben folyamatos a pálya jelölés, ha esetleg lemaradsz, vagy már szakadozott a mezőny, akkor is látod, ha le kell térni, vagy kanyarog az út. Az ellátás egyszerűen kiváló. Noha én alapvetően saját forrásból dolgozom, de akár egy kulacs is elég lehet felszerelésként, mert minden, édes és sós igényre ott a megoldás az asztalon, ami segít pótolni az energiát és mozgás közben is ajánlott. Jó volt a banán, a narancs, kívántam a jó édes kólát is, de persze Galyatetőtől már nem bírtam ellenállni a kísértésnek és az izó helyett a nálam mindig favorit hideg vizet döntöttem magamba, ami ilyenkor talán nem a leghatékonyabb hidratáló, de borzasztóan kívánom. Mindenhol lelkes, segítőkész önkéntesek az ellátópontoknál, de a csúcs természetesen a cél, a befutás élménye. Nagy csapat ember, hozzátartozók, szervezők, önkéntesek, már befutottak várnak Szurdokpüspök iskolája körül az udvaron és az épületben egyaránt. Szpíker és taps és kereplő, meg veled örülő, neked tapsoló, mosolygó arcok, ami - szó mi szó - igazán lelkesítő tud lenni.
4. Az út a lényeg
Írtam gyakran korábbi bejegyzések alkalmával, hogy mi mindent ad a terepfutás, de ez esetben újra beszélni kell róla, mert a Mátrabérc különösen alkalmas terepe a jellemfejlődésnek. Szóval azért neki vágni ennek a kemény 55 kilométernek, mászni egy csomót, meg felfelé küzdeni magad, akkor is, ha már fáj a lábad, ég a combod, feszít a vádlid, sokféle rejtett érzést, gondolatot és a gondolat szülte cselekvést hoz magával. Akkor is, utána is. Előfordulhat, hogy rossz passzban, nem felkészülten indulsz neki, vagy az időjárás késztet meghátrálásra, de ez is elmúlik egyszer. Jobban jársz, ha készülsz rá, futsz előtte, próbálgatod az erődet, hegynek föl, hegynek le, erdőben, földúton egyaránt, rendszeresen, ismétlődően. Akkor jó eséllyel semmi nem állja utad a diadalig. Ha profi vagy, rutinos futó ez persze evidens, ez most nem is neked szól igazán, a többieknek, akik még nem vágtak bele, nem hallottak róla, nem merték, az út elején tartanak.
Ez nem körpálya és bár hála a jó szervezésnek van logisztikai segítség, ha útközben szállnál ki, de hessegesd el gyorsan ezt a gondolatot, ha már belevágtál. Adott a sokszor szabad szemmel, de térképen is látványosan kirajzolódó, a hegység vonulatát lekövető útvonal, amelynek minden szakasza olyan, mintha leképeznénk az életünk ciklusait. Van, hogy könnyen megy, élvezed, majd küzdesz, szenvedsz vele, csalódsz és pillanatokig úgy érzed feladnád, aztán csak lépsz tovább, még végül felérsz a csúcsra és minden gond tova száll. És ez így megy hegyről hegyre, a maga ütemében, érzel jót és rosszat, sikert és kudarcot, de egy pillanatra sem felejted a célt, amit ha elérsz, akkor garantált a katarzis. Végi csinálni ezt a néhány hónapos kurzust és teljesíteni a kihívást maga a gyógyító terápia.
5. Az időpont
Bár tavaly a kései tél okán a verseny időpontjában még hó fedte a két nagy csúcsot, alatta sár zónák, nehéz tereppel, idén szerencsére jórészt száraz, lombosodó tavaszi erdő várta a csapatot. Április közepe felé már élt a természet annak minden gyönyörűségével, ami egy erdőben fellelhető ebben az évszakban. Nem volt túl meleg, igazi futóidő. Majdnem mindig jó, de ilyenkor, így talán a legjobb. Különösen tudom mindezt értékelni a színtelen, kopár téli hónapok után, végre illatokkal, hangokkal, élettel teli minden.
Ami a konkrét időpontot illeti, a reggel 5.30-as futó rajthoz csak annyi pozitívumot tudok hozzá fűzni, hogy együtt kelni a természettel, az erdőben átélni a pirkadatot, a napfelkeltét, talán valamennyire kárpótol a galád módon elrabolt szombati lustálkodós reggelért. Amúgy nyugi, mire oda kerülsz már ez a legkevesebb.
6. A társaság
Az alkalmanként, vagy rendszeresebben túrázók csapata népes, a terepfutók kemény magja kicsit kevesebb, de elég családias. Sokféle ember, sokféle motivációval, múlttal, de azért van jó pár dolog ami közös. Odafigyelnek rád, segítenek és biztatnak. Kérj tanácsot, lesd el a ruhákat, cipőket, kiegészítőket, kérdezz bátran, hogy mi miért jó, ez itt még nem élsport, versenysport, az itt lévők többsége civil a pályán, az is lehet, hogy tegnap vele álltál egy sorban a piacon a zöldségesnél. Ez a csapat egyáltalán nem homogén, de a közös szenvedély olyan megtartó erővel bír, ami bőven elég bizalmi alapnak szóba elegyedni egy "idegennel". Egyszerűen tudom a másikról, még ha sohasem beszéltem vele korábban, hogy nagy eséllyel segít ha baj van a pályán, tanácsot ad, ha ha futós dolgokról kérdezem, nem szemetel, és általában véve derűs, kiegyensúlyozott ember. Mert ez a sport így hat, tisztelni tanít másokat, magunkat, a környezetünket. Legalábbis én ezt tapasztaltam.
7. Sportérték
Vegyük az egyszerűbb esetet, hogy nem vagy még túra/futó függő, csak úgy mozogsz, mert fontos. Egy elhatározás, hogy megpróbálod lefutni a Bércet, ha elég komolyan gondolod, akkor egy vállalás arra vonatkozóan, hogy arra fel is készülsz. Erre jó rászánni pár előkészítő hónapot és edzettségtől, sport előélettől, meg számtalan dologtól függően tapasztalatot, rutint gyűjteni a hegyen való mozgásból. Nem baj, ha lassú vagy, az sem ha bele gyalogolsz, csak menj, csináld, próbálgasd magad és told egyre kijjebb a határokat! Saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon átalakul a testünk, fizikumunk tőle. A zsír olvad, az izomzat célszerűsödik, a lábizmok erősödnek. Ha kellően alapos vagy és dolgozol előtte, mire a célba érés után a tükör elé állsz egy másik ember köszön vissza. Mindenhogy és pozitív értelemben. Mindezt a nyomasztó érzés nélkül, hogy kell, mert karnyújtásnyira a motiváció,a verseny teljesítése.
8. A track
Ahogy mondtam, best of Mátra, best of Magyarország. Pompás gerincutak, lélegzet elállító panoráma, néhol két irányba is, sűrű és ritkás, ősfás erdők, patakok, változatos sziklaalakzatok, tényleg minden csodaszép. Egyszer végi mész, végig futsz rajta és többet tudsz meg az ország földrajzáról, mint az iskolai években bármikor. Igazából tavaly is, idén is elhaladtam olyan helyeken, ahol eltűnődtem azon, hogy ide bizony vissza térnék egy sátorral, átélni az élményt, a füves hegygerincen, kilátással a hegyekre és a távoli falvakra, maximális nyugalom, kompromisszumok nélküli töltődés. Szóval karnyújtásnyira csak a stresszes városi ember számára a hatékony rekreáció, kezdődhet a helyszínválasztás, legyen a bérc az "útvonalbejárás"!
9. Az élmény
Jöjjön hát az esszencia, ami megfizethetetlen. Komplex, test és lélekre egyaránt mélyen ható, egyedülálló kaland ez. Nem tudom pontosan átadni, csak szavak jutnak eszembe: találkozás, egyedüllét, extázis, öröm, küzdés, fájdalom, akaraterő, feloldódás, büszkeség, elismerés, egészség. És ezek mind együtt, keveredve, változatosan, meg nem unhatatlanul.
A rákészülés sokszor kitartást és akaraterőt igénylő hetei, hónapjai, a tervezés és elképzelések a túra előtt. Majd oda állni, neki vágni, bele kóstolni, nyakig merülni benne, hogy a végén, sebekkel, sajgó izmokkal, porosan, sárosan és sómarta arccal, földöntúli örömmel magunkban mosolyogjunk a futótársakkal közös képen. Hát ennyi. Szerinted?
10. Az emlék
Bár még magam is csak néhány éve gyűröm ilyen rendszerességgel a hegyeket, először túrázva, majd futva, de ennyi idő is elég volt, hogy ne érezzem magam elveszve az aszfalt végéhez érve. Megmosolyogtató érzés, mikor a Mátra közepén, egy erdei kereszteződés előtt már tudom, hogy egy kanyar, utána balra egy szikla, majd ott a kereszteződés a táblával, onnan jobbra a kéken tovább. Konkrétan, mintha egy turistának magyaráznám, hogy a Lánchídtól hogyan jut el a Deák térre. Szép lassan otthon leszel az erdőben és akárhogy is, istenhívő, vagy darwinista megközelítés, valahogy ez a környezet, ahol emberi létezésünk jelentékenyebb idejét töltöttük, ahonnan származunk. Magyarán nem teszünk mást, csak közelebb kerülünk, vissza térünk saját emberi közegünkhöz. De a fenébe a filozofálgatással, megcsinálni egy Mátrabércet olyan emlék, amit nem fogsz elfelejteni. Mesélheted a barátoknak, dicsekedhetsz a fiúknak vele, csajozós dumának is jó, és a párod is irtó büszke lesz rád. A bónusz az időben nevezőknek egy menő technikai felső, karján a Mátrabérc Trail 2014 FINISHER felirattal. Na, ezt biztos nem pizsama felsőnek fogod elhordani.
Most láttam az idei versenyről készült rövid filmet a verseny FB oldalán. Ha a fenti 10 ok nem volt meggyőző, vagy elég érzékletes, ez a videó biztosan segít.
Viszlát jövőre! Hajrá!
Ha tetszett örülök, kedveld és kövesd a blogot itt is: https://www.facebook.com/kiazoldbe
