HTML

Címke feed

  • Megjelent Márton András szólóalbuma, a Szívgárda
  • Irodalmi és filmes kikacsintások az Elveszett csillagokban
  • Mini–Illés-turné (1971) – interjú Török Ádámmal
  • Majd te veszel magadnak…
  • Globális robotverseny tinédzsereknek
  • A karácsony égető kérdései
  • Ilyen négy gitárzsenitől a Bohemian Rhapsody

kiazöldbe

Szent Őrülteknek és fotelninjáknak túrázásról, futásról, erdőről, mezőről, egyesszám első személyben.

Friss topikok

Túrák népe

2013.06.12. 20:48 :: greenpioneer

Sokszor említett pozitív aspektusa e sportnak, hogy a túrázással eltöltött hosszú órák alatt rengeteg időnk adódik, hogy mindenféle dolgon gondolkodjunk, elmélkedjünk. Lehet ez a saját életünk nagy kérdései, munka dolgok, magánélet, vagy mindenféle lényegtelen, apró-cseprő dolog ami leköti a gondolatainkat de máskor egyszerűen nincs időnk foglalkozni velük. Az erdő magánya és egy hosszabb túra lassan pergő órái azonban más dolgokat is előhozhatnak, ha egyedül túrázunk. Az érdeklődő, szociális, vagy épp erősen antiszociális túrázó nagyszerű alkalmat találhat arra, hogy a táv során jól megnézze magának a túratársakat és gondoljon mindenféle dolgot róluk. Ezzel is telik az idő, egyúttal kis változatosság a végtelen mozgásban. Mert hogy a túrázók tarka tábora ezernyi meglepetést tartogat, hogy némi színt vigyünk a néha monoton és embert próbáló gyaloglásba.

9.jpg

Sokszor szórakoztat, elgondolkodtat, néha őszinte csodálatra késztet ahogy megfigyelem, hallgatom, elcsípem egy-egy párbeszédét, vagy szóba elegyedek egy-egy csodabogár túrázóval és kiderül, hogy ki ő, mi ő. Az egészen biztos, hogy a sportágban felül reprezentált a szent bolondok csoportja, akik hétköznapi emberként, hétköznapi fejjel gondolkodó emberek számára értelmezhetetlen dimenzióban teljesítenek. Ehhez persze kell valami "kattantság", nem is kérdés, de mai őrült világunkban ez még bőven a határon belül van. Máshogy fogalmazva, semmi pánik, nem közveszélyesek!:)

De nem akarok előre rohanni, tartom magam a pontos, tudományos igényű tipizáláshoz, fenntartva, hogy hely és időhiány okán nem lesz teljes a felsorolás.

(A következő képek illusztrációk, többnyire nem a szövegben bemutatott személyeket ábrázolják)

1.jpg            forrás

Mindenek előtt néhány általános sajátság, hétköznapi finomság a túrás berkekből. Ahogy egy rendes klubnál elvárható, a klubtagok kortól és nemtől függetlenül tegeződnek. "Szervusz! Szervusz!" "Hajrá!" Biztatás, udvariasság, baráti hangnem, kedves emberek. Ahogy kiérünk a természetben, amúgy is kissé nyitottabbak, odafigyelőbbek leszünk, így akik rendszeresebben teszik ezt szinte vérükké válik, nem is beszélve a közben alakuló ismeretségekről. Nemigen van szemetelés, óvják, sajátjuknak érzik a környezetet. Amit egy túrán ellátásként adnak, legyen az bármi, de tényleg bármi, az otthonról hozott finomságok mellett is mindig elfogadják, megeszik, megisszák. Ilyenkor leginkább az az érzés uralkodik el, mint mikor az iskolában elcseréltem az amúgy nagyon tartalmas és finom kolbászos-sajtos-erőspaprikás óriás szendvicsemet a barátom párizsis-sajtos zsömléjére, ami nem biztos, hogy jobb volt, de más, új és nem az enyém. Persze vájt fülű társadalomkutatók akár felvázolhatnak merészebb összefüggéseket is, a néplélek sajátosságai és a kommunizmus évtizedeiben kiteljesedő ügyeskedő, seftelő életpálya modelljének relációjában, miszerint ami ingyen van, vagy elvehető, azt el kell venni. De kár messze menni, hisz végül is a szervezők azért készülnek vele, hogy elfogyasszuk.

Szerethető, barátságos népség a mienk és habár nagy baj még nem ért a túráim során, de biztos, hogy ha szükség van, akkor van kire számítani a civilizációtól kicsit távolabb is.   

Az öreg szaki

Rögtön a kedvencemmel kezdem. Aki látott már egyetlen epizódot is a Másfélmillió lépés Magyarországon  című ismeretterjesztő sorozatból, az pontosan ismeri e típust. Igazi régi motoros, 30, 40, 50 éve túrázik, gyakorlatilag mindenhol járt, mindent látott. Tipikus mondatfoszlány, amit jövet-menet elcsípni amikor elhaladunk mellettük: 

"...Te, elég az hozzá, hogy '78-ban a Nádori Sanyival, meg a sógornőjével voltunk építőtáborban Komlón. Volt egy szabad délutánunk, mert a brigádvezetőnknek át kellett menni Pécsre a helyi KISZ irodába, tudod, akkor a Vámosi Tibi volt ott még a góré. Hülye volt az a gyerek, én mondom.  Na, lényeg a lényeg, mi kihasználtuk a lehetőséget, a délutáni brigád eligazítás után megszöktünk és felmentünk kicsit a Mecsekbe egyet túrázni. Sanyi is járt már arra, én is voltam már Orfűn még SZOT-os beutalóval. Pechünkre hatalmas vihar lett. Életemben akkor esőt még nem láttam, mint ott. A Csurgó-forrás patakja teljesen elmosta az utat, szegény Mari vászon tornacipőben volt, nem győzte kiönteni a vizet belőle, de még a bugyija is csurom víz volt.." - mondja és közben kissé hurutosan kacag.  

Régi, retró hangulatú felszerelés, amit ma már ritkán látni. Surda sapka, gyakran egykori szocialista nagyvállalatok logójával díszítve, textil hátizsák, túrabot fém jelvényekkel kiverve, mely régi túrák emlékét őrzi. Ergonett, Senior, vagy Méta márkájú brandelt, környakas, mosástól, naptól fakult színű póló, kitaposott túrabakancs, minden régi és otthonos. Ezek az emberek elképzelhetetlen mennyiséget gyalogoltak már végig életükben, sokszoros kinizsi teljesítők, hivatkozási pontok és általában meghatározó egyesületi kötődésük, múltjuk is van.

Bár keveset barátkozom útközben, de az elcsípett beszélgetésekből, meg úgy ránézésre is élő kincsesbányák, nagy élvezet történeteket hallani tőlük. 

A teherbírásuk óriási, mint egy zuhatagi vontatóhajó, alacsony fordulatszámon, de megingás, kihagyás nélkül mennek előre, a távolságok, terepviszonyok teljesen mellékesek. Se feladás, se holtpont, csak masszív évtizedes tapasztalatból fakadó teljesítmény. 

Jótanács, ha erdőben jársz és már szomjazol, vagy éhezel, őket szólítsd meg először, szinte biztos, hogy a vastag posztó, vagy NDK-s poliészter zsákból előkerül egy termosz tea és egy-két vaskos kolbászos szendvics.

2.jpg        forrás

A terepező

Jellegzetes alapfigurája a hazai túrázó társadalomnak. Ha más sportágról lenne szó, akkor profiknak, vagy élsportolóknak hívnánk őket, itt egyszerűen csak terepfutó, ultrafutó. Teljesítményük, teherbírásuk bámulatos. Jellemző a folyamatos tét növelése és lehetetlennél lehetetlenebb távok, kihívások teljesítése. Ők azok, akik látszólag minden hangszín és tónus váltás nélkül beszélnek olyan korábbi eredményekről, túraélményekről, ami egy átlagembernek nem hogy teljesíthetetlen, de egyszerűen értelmezhetetlen kihívás. És amíg mondjuk az úszásban egy kimagasló időeredmény, egy nagy sporteseményen való részvétel hír és médiafigyelmet kap, addig az ehhez fogható terepes teljesítmény csak a szakportálok, blogok max a kis színesek között megférő eseményt jelent. De jól is van ez így.

Az itt jellemző mondatfoszlány az amikor emberünkkel találkozol, szigorúan hegynek fel, futás közben, 60 km után:

"...-  Izóval meg Robottal voltunk két hete Ausztriában Grossglockner futáson. Jópofa volt, bár kicsit hűvös volt az idő (ez szinte biztosan max 3 fokot és masszív esőt jelent). Vicces volt, 110-nél majdnem eléheztem, mert csak egy energia bar, meg egy kis ropi volt nálam, de aztán a frissítőnél ettem banánt meg csokit és az helyre rakott. Onnan már simán ment a hágó, meg a vége is. Mondjuk kicsit jeges volt az utolsó 40, kétszer estem is, de tavalyelőtti Tátra Trail még rosszabb volt. Végül 17:12 alatt értem be, kb. 10-es lett az átlagom. A helyiek tök nagy bulit szerveztek a végére, kár hogy nem maradtunk, mert kellett haza sietni, másnap TerepUltra 200 volt." 

A fikcióból kiderülnek a főbb jellemzők is. Az említett "embertelen" teljesítmény és eredmények mellett fontos toposz, hogy mindezt bármi vokális kilengés, extra hangsúly nélkül mesélik, mintha azt mondanák, hogy leugrottam a Tescoba kóláért. Nem maguktól, csak kérdésre válaszolva, mellékesen, lényegtelen mellékinformációként, udvarias csevegés keretében, hogy kivel mi történt mostanában. 

A felszerelésük profi, tökéletesített. Speciális, vastag talpú, szélesedő terepfutó cipő, kamásli, lábszárvédő/térdzokni és többnyire igen rövid sort, időjárástól teljesen függetlenül. Felül gyakori a rövid ujjú technikai felső, de a csúcsszezonnak számító tavaszi és őszi időszakban szinte biztos, hogy a ruházat a mozgás közbeni felmelegedéssel kalkulálva is alul van tervezve az adott időjáráshoz. Magyarul futás, mozgás ide, vagy oda rohadtul kevés és nagyon fázós nekünk, átlagembereknek.

A teljesítendő távtól és az időjárástól teljesen függetlenül maximum egy hét decis kulacs és egy övtáska a felszerelés. Ez akkor is igaz, ha épp 35 fok van árnyékban, egy helyben állva is izzadsz mint a ló és 100 kilométert futsz hegynek fel, vagy épp szügyig ér a hó.

Szinte kötelező az évekkel korábbi túrákon történt emlékezetes szituációkból fakadó becenév, ami aztán szinte hivatalos nevükké válik, csak így emlegetik őket blogokon, beszámolókban, beszélgetésekben.

3.jpgforrás

Külön megemlítendő a női szekció, amely szinte teljesen megegyező külső karakterisztika mellett, közel hasonló teljesítményt nyújtva robognak végig teljesíthetetlennek gondolt túrák sokaságán. Mondanom sem kell, hogy minden nemek közötti harcot és versengést mellőzve önmagában idegőrlő a tényt feldolgozni, hogy képes erre egy elvileg gyengébb nő.  

A Gépházból üzenik, hogy e ponton feltétlenül említsem meg a különös tapasztalati tényt, miszerint az elvártnál sokkal kevesebb a jó nő. Azt gondolnánk, hogy ez a fajta mozgás aztán tényleg csodát tesz, egyébként tényleg, de a hölgyek esetében ez inkább egy zsírmentes masszívságot, izmos alkatot jelent, mint sem a klasszikus női alakot. Természetesen átlagról beszélünk és kivételek számosan akadnak, egyúttal őszintén remélem, hogy hamarosan felül kell vizsgálni e kijelentést. 

Ősmagyar vándor

Nem nagy, de szívós kaszt az övék. Csoporton belül is igen nagy a szórás, ami a külsőségeket illeti, de ez egyúttal valószínűleg az ideológiai elköteleződés mértékét is jelzi. Azért az alap, hogy a ruházaton, kiegészítőkön valahol minimum egy Nagy-Magyarország felvarrónak és némi árpádsávnak meg kell jelennie. Jelentős a hasonlóság és valószínűleg az átfedés is egy átlag, tisztességes radikál jobbikossal, gárdistával, rongyos gárdással, goj motorossal vagy hasonló félszerzettel.

Van néhány alkalom, ahol eleve ők adják a résztvevők gerincét, de nagyobb, népesebb túrákon is rendszeresen feltűnnek. Legutóbb például a Gerecse 50 során találkoztam velük, 5 fős csoportban, valami magnó félét cipelve hazafias rockot bömböltettek a tavaszban tobzódó, virágos, madárfüttyös erdő közepén, határozott vokállal megtámogatva az amúgy is igényes zenét. Szóval van baj tudnak élni.

Szinte mindig fiatal, 30 alatti, kopasz, erősen felnyírt vagy alkalmanként hosszú hajú, a konszolidált frizura kizáró ok. Lentről felfelé haladva bakancs (ha acélbetétes bőr, akkor igazán autentikus), terepnadrág, lehetőleg fekete-szürke-fehér mintás, fent pedig póló, kapucnis felső, télen bomber, a minta mindegyiken szigorúan revizionista, nemzeti rockos, turulos, kettőskeresztes.

4_1.jpgforrás

Eltökélt, kemény srácok (és lányok), ami már a tekintetükön is látszik. Esetükben láttam a legtöbbször az alkoholos, sörös-rövides rásegítő technikát, ami egy speciális válfaja a teljesítménytúrázásnak.

Hétvégi vezető

Igazi tarka-barka csoport, alkalmi hobbitúrázókból, évente néhányszor nosztalgiázókból, unatkozó egyetemistákból és egyéb titkos összetevőkből kevert elegy. Itt aztán tényleg van minden. Gyakran elámulok, hogy farmerban, játszós dorkóban, mackóban, lógós divathátizsákkal elindulnak, mendegélnek. Jó, nyilván kevéssé kihegyezettek a minél gyorsabb teljesítésre és nem dúl a versenyszellem, de egy ötvenes akkor is ötvenes. Nagyon nem mindegy, hogy miben, hogy gyaloglod végig. 

E csoport éves országos dzsemborija minden kétséget kizáróan a Gerecse 50. Több, mint 6700 túrázó, igazi sportnap feeling. Amikor a túrán voltam, kissé késve keltem reggel és még le is kellett autózni Tatabányára a rajthoz. Kb. 8 volt mire oda értem, már jó másfél órája elrajtolhatott az 50-es táv (mert vannak rövidebb résztávok is, későbbi indítással). A túra dicséretre méltó módom mozgatta meg a helyieket és csalta ki a természetbe, soha nem látott tömeget kanyarítva a turistautakra.  A rövidebb távon indulók között tényleg felül reprezentált volt az alkalmi túrázók tábora. Noha a sok "Balról jövök. Köszi. Bocs!" kódszavakkal megkezdett előzgetés nem túl kényelmes, de cserében gazdagon kárpótolt a tarka tömeg. Cicanadrág, bokazokni, erős smink és belőtt haj, mintha csak egy szombat délutáni belvárosi korzózásról lenne szó. Egyszerűen imádtam, na..:)

Mindamellett  tényleg örömteli, hogy ennyi embert vonz nagy kampány, vagy promóció nélkül, kilendít sokakat a tespedésből, hétvégi tunyulásból és nagyszerű közösségi élményként eltöltenek egy szép napot kint a zöldben.

 5.jpgforrás

Szóval van látnivaló bőven, a természet szépségein túl is. Ki-ki habitusa szerint barátkozhat, találhat érdekes embereket, csajozhat/pasizhat, vagy tanulhat mástól ezer és egy szituáció adódik rá. Az általános iskolai magyartanáromtól belém ivódott mondat szerint az irodalom feladata: tanít, nevel, gyönyörködtet. Tisztára mint a túrázás. 

1 komment

Címkék: teljesítménytúra túracucc spanolás öreg szaki terepező gerecse 50

A bejegyzés trackback címe:

https://kiazoldbe.blog.hu/api/trackback/id/tr735345058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eyr750 2013.06.25. 20:44:55

Ez nagyon jó volt! (Ez persze túl fakó és szimpla jelző az írásodhoz képest...)